A Találkozó - Amikor nem félek ...

Amikor nem félek az nem a valóság . Akkor egy olyan szobában vagyok ami nem létezik . Egy olyan emberrel akivel nem találkozhatok .
De ott nem is számit kik vagyunk mi ketten .
Csak az hogy Ő ott van és én vele . És nyugodt vagyok . Nem félek Tőle sem . Ugy érzem Vele jó helyen vagyok. Ő megért és én is megértem őt . Csak beszélgetünk . Beszélgetünk olyan dolgokról amikről mással soha sem volna merszem ... és az érzés hogy Vele nem kell félnem olyan mintha otthon lennék .
Tudom hogy Ő is fél. Tudom hogy az ő életében is megtalálhatók azok a gondok amik az enyémben és hogy ebben a szobában most Ő is megkönnyebbül . Segitek neki és Ő is segit nekem . Támogatjuk egymást és ez a tudat olyan mint egy meleg takaró mindkettőnk számára ...

Nem tudom hol ez a hely ahol ketten állunk és nyugodtan nézünk egymásra . De minden valótlansága ellenére a valóság érzetét hagyja bennem ez a találkozó ...
Mint egy régi szokás ami valaha egyszer a múltban megtörtént és most is folytatódna valami másik sikon ...